A nagymama konyhája – Egy eltűnő világ emlékei

A nagymama konyhája – Egy eltűnő világ emlékei

Én mesélek, Te pedig élvezd a vidéki élet perceit vendégházainkban, vagy akár itt virtuálisan...

Tudjátok, egyszer régen....

....még ma is tisztán emlékszem arra az érzésre, amikor benyitottam nagymamám házába, és valami varázslatos illat fogadott. Valójában már a lépcsőn felfelé menet tudtam, hogy odabent édes vagy sós finomság vár rám, vagy éppen a régi kotyogós kávéfőző halkan pöfékel a „masina” sarkán.

Az a kávé, amely lassan csordogált le a tűz melegétől, és amiből egy csészényi is elég volt ahhoz, hogy egész nap kitartson az éberségünk.

A legnagyobb csoda azonban mindig akkor történt, amikor a szilvalekváros bukta illata kúszott fel a lépcső aljáig. Akkor tudtam, hogy valami igazán különleges vár odabent. Az a pihe-puha kelt tészta, amely aranybarnára sült és szinte kifolyt a tepsiből, olyan emlék, amelyet sosem tudtam teljesen visszahozni azóta sem.

Hiába próbáltam, nagymamám keze munkája, a tapasztalat és a szeretet, amelyet minden mozdulatába belecsempészett, utánozhatatlan maradt.

De akkoriban nem lehetett csak úgy, öt perc alatt elfogyasztani a sütit.

Minden falatnak ára volt. Le kellett ülni és beszélgetni. Mesélni arról, mi történt az iskolában, mit láttam hazafelé jövet a hosszú séta alatt. És ő mindig mondta:

"Fiam, minek rohantok ti ennyire? Hova siettek? Az idő elmegy, beszélgessetek az öregekkel is, hallgassátok meg a régi öregekről szóló történeteket."

És mesélt... fáradhatatlanul, megunhatatlanul. Történetei tele voltak régi idők emlékeivel, olyan világról, ahol a kapcsolatok, a közösen eltöltött idő és az élet egyszerű szépségei voltak a legfontosabbak. Évek alatt annyi történetet mesélt el, hogy több könyvet is meg lehetne tölteni velük. Ha emlékeznék minderre...

De sajnos mi mindig rohantunk. Rohantunk a saját dolgaink után, és a történetek egy része lassan a homályba vész. Nem figyeltem eléggé, pedig nagymamám számtalanszor újra és újra elmondta ugyanazt a történetet, mintha érezte volna, hogy egyszer még szükségem lesz rájuk.

A Halháza mesékben megpróbálok felidézni minél többet azokból az időkből, amikor még minden egy kicsit lassabb volt, egy kicsit nyugodtabb, és egy kicsit boldogabb. Mesélni fogok arról, mi volt „egyszer régen”...

A Halháza Vendégházban ezt az érzést szeretnénk visszahozni. Egy helyet, ahol a múlt nem csak emlék, hanem átélhető élmény. Egy helyet, ahol a kandalló melege, a frissen főtt kotyogós kávé illata és a közösen eltöltött pillanatok újra életre kelnek.

Ha te is szeretnéd megidézni a nagymamák konyhájának varázsát, próbáld ki a szilvalekváros bukta receptet „Kertre néző apartmanunk” masinájában, és hagyd, hogy az ízek visszarepítsenek a múltba.

Halháza Vendégház – ahol a történetek újra életre kelnek.

A Halháza Vendégház nem csupán egy hely, ahol megpihenhetsz. Ez egy ütött-kopott emlékképek és egy eltűnt kor tisztelete. Ez egy hely, ahol a múlt nemcsak megélhető, hanem értékké állítható. Gyere, látogass el hozzánk, és élj át nálunk olyan pillanatokat, amelyeket már elfeledtél, de amire mindig is vágytál.

Milyen varázslatot ígérünk idén?
A kandalló ropogása, a sparhelt melege és a tűz körüli beszélgetések varázslatos világát szeretnénk az otthonodba is elhozni. Minden egyes történetünkkel közelebb szeretnénk hozni ezt a letűnt, de nem elfeledett világot.

Kövess minket egész évben Facebook oldalunkon ITT, és merülj el a vidéki élet meséiben!
Legyen ez az év a lassításról, a meghittségről és a valódi pillanatok megéléséről szóló történeteké.